Csecsemőkori gyomorkimenet-szűkület  (pylorus-stenosis)

(készült a Gyermeksebész Szakmai Kollégium betegtájékoztatója alapján)

A kórkép szinte kivétel nélkül 2-8 hetes életkorban alakul ki, fiúkban egy kicsit gyakoribb. Oka ismeretlen, lényege azonban az, hogy a kritikus életkorban a gyomorkimenet ürülését szabályozó izomzat néhány nap leforgása alatt a sokszorosára duzzadva elszorítja a gyomorból a patkóbélbe átvezető rövid pyloruscsatornát, melynek következtében a csecsemő által elfogyasztott táplálék alig vagy egyáltalán nem tud tovább jutni. A gyomorban maradó táplálék miatt szaporodó bő bukások a kórképre jellemzően egy-két nap alatt sugárhányásba torkollnak, ezzel együtt a székletek száma csökken, a csecsemő gyarapodása leáll, sőt a testsúlya esik is. Ez az állapot a normális táplálkozást lehetetlenné teszi, ezért műtéti megoldás nélkül az élettel nem összeegyeztethető. Mindezeken túlmenően a szervezet folyadéktereinek mennyiségi és kémiai egyensúlya is felborul, továbbá a nyelőcsövön visszaürülő gyomortartalom a légutakba kerülhet, ami súlyos légúti szövődményekhez vezethet.
A kórisme gyanúja a jellegzetes tünetek és az életkor alapján hamar fellállítható, amelyet ultrahang és laboratóriumi vizsgálatokkal erősítünk meg. Utóbbbiakat az egyéb okból (fertőzéses betegségek, húgyúti fertőzések, egyéb tápcsatorna betegségek) kialakuló csecsemőkori hányások elkülönítése céljából is elvégezzük.

A kórisme felállítása után a gyomorba tehermentesítő orrszondát vezetünk le, a szájon áttörténő táplálást leállítjuk. A kórkép érdemi kezelése csak műtéttel lehetséges, melynek javallatát a gyomorürülés akadályozottsága jelenti; célja az akadály elhárítása. A műtét előtti legsürgősebb teendő a gyomor tehermentesítése gyomorszondával. A műtét során a pyloruscsatornát lefojtó vaskos izommandzsettát hosszant behasítjuk és szétnyitjuk, mely által a gyomorkimenet elfolyási akadálya megszűnik. A szorítás oldása után a nyálkahártyaduzzanat hamar rendeződik, a hányások megszűnnek és átmeneti intravénás táplálás után fokozatosan megkezdhető a szájon át való táplálás.
A szükséges vizsgálatok, a műtét időpontja, az előkészítés és az altatás mikéntje - mint minden altatásban végzendő műtétnél - az altatóorvos véleményétől is függenek. Műtétre a só-víz háztartás rendezését követően kerülhet sor, a beavatkozás ideje ekkor már tervezhető.

A műtét után még átmenetileg orrszonda tehermentesíti a gyomrot, majd alkalmas időben és mértékben fokozatosan kezdjük a szájon át történő táplálást. A beteg hazaadásának a legfontosabb feltétele a zavartalan táplálhatóság.