A gyermekbalesetekről
Dr. Sárközy Sándor

Traumatológiai részleg A nyári hónapokban általában ugrásszerűen megszaporodnak a gyermekbalesetek, és sajnos a gyermekkori halálokok között is a balesetek vezetnek. Balesetek, amelyek elkerülhetôk.

Bár a gyermekbalesetek minden életkorban elôfordulnak, és szinte nincs is olyan gyermek, aki ne szenvedne valamikor valamilyen sérülést, a tapasztalat szerint mégis elsôsorban a 3-6 és a 10-14 éves korosztály a leginkább veszélyeztetett, ezen belül is elsôsorban a fiúk. A balesetek okai nagyban összefüggnek a gyermekkor lélektani sajátosságaival, ezért a megelôzéshez nem árt ezeket legalább nagy vonalakban ismerni.

Általános receptet nem lehet adni a baleset megelôzésre, de azt hangsúlyozni kell, hogy a tiltás önmagában soha sem vezet eredményre. Tiltásra persze szükség van, de mindig kell valami más lehetôséget adni a megtiltott helyett. A balesetek megelôzése a szülôk számára hosszú távú és a gyermekneveléstôl igazából nem is különválasztható feladat.

A 3-6 éves korosztály azért veszélyeztetettebb, mert ebben az életkorban már meglehetôsen önállóan - azaz szülôi segítség nélkül - igyekeznek közvetlen környezetüket megismerni, sôt felderíteni. Az óvatosság azonban majd csak a tapasztalat birtokában lesz meg, és mivel ôk még csak a tapasztalatszerzés küszöbén állnak, idônként hajmeresztô dolgokat próbálnak ki. Igazából nem is a dolgok a hajmeresztôek, hanem az, hogy egyedül, sokszor félrehúzódva próbálkoznak. így lesz a baleset okozója a felnôttek számára megszokott otthoni környezet, egy szék, az ablak, a gyufa, a kés, a balta, a többi kerti és barkácsszerszám és minden, ami egyáltalán balesetet okozhat.

A 10-14 évesek között inkább az utcai és közlekedési jellegű balesetek szaporodnak. Ők már önállóan közlekednek, bôven van már tapasztalatuk, és az öntudatuk a serdülôkorban kezd kiteljesedni. Ez a kettô nem mindig, sôt ritkán alakul párhuzamosan, ezért erre a korosztályra a vakmerôség, a bizonyítási vágy a jellemzô, és ez megint sok baleset forrása. Ez a korosztály már ismeri a veszélyeket, de gondolkodásukra jellemzô az "engem úgysem érhet baj" és a versenyszellem.

Mit lehet tenni? A kicsiknek meg kell szerezniük a szükséges tapasztalatokat, de ezen az úton a szülô segítsége nélkül nem fognak baj nélkül végigmenni. Tudni kell, hogy a gyerekek úgyis kipróbálnak mindent, ezért hosszú távon hatástalan a jól ismert "azt nem szabad!" vagy a "teszed le rögtön!". Ők ugyanis mindenben igyekeznek a felnôtteket utánozni. Ha azt látjuk, hogy a kicsi odajön és azt figyeli, mit csinálunk, feltétlenül vonjuk be ôt is a dologba. Korukhoz képest lehetôleg a legrészletesebben magyarázzunk el mindent, fôképpen a veszélyeket. Kíváncsisága ezzel kielégül, tapasztalatot is szerez, de nem a maga kárán. További lehetôség, hogy amit megmutattunk neki, ahhoz játékszerszámokat készítünk vagy veszünk, és meg fogjuk látni, mennyire fog ennek örülni.

A nagyobbaknak már nem lehet fogni a kezét, de a tiltás önmagában ugyanolyan hatástalan, mint kisebb korban. Azok a 10-14 évesek azonban, akiknek a szabadidejében helyet kap valamilyen rendszeres önálló elfoglaltság (hobbi, sport, zene, színjátszás stb.), statisztikailag ritkábban szenvednek balesetet. Ha vannak célok, amiket ô tűz ki maga elé, és amik elérése érdekében önállóan dönthet, és dönt is; akkor a felelôsségérzet korán kialakul, és ez minden téren jobban védi ôt, mintha örökké mellette lennénk. Közhely, hogy a legjobb védekezés a támadás, de természetesen igaz. Ha tehát a visszafogás helyett az elôrejutást, az önállóság kialakulását segítjük, akkor megtettük a lehetô legtöbbet. Az önállóságot ugyanis ugyanúgy meg fogja szerezni, mint azt 3-6 éves korában tette.

Mondhatnánk, a gyermek az gyermek, akármit teszünk, gyermekbalesetek mindig is lesznek. Sajnos, ez igaz. Nem mindegy azonban, hogy a bekövetkezô baleset mennyire lesz súlyos. Fog-e tartós fogyatékosságot vagy éppen életveszélyt okozni? Ez pedig jórészt azon múlhat, hogy a felnövô kis ember hogyan ismeri fel a helyzeteket és ehhez képest mit tesz. Itt van a szülôk hosszú távú felelôssége.

De van egy rövid távú felelôsség is. Akárhogy is segítjük ôket, minden hatástalan akkor, ha mi magunk idézzük elô a veszélyhelyzeteket. Mert ne feledjük: a gyermekbalesetekért valamilyen mértékig mindig a felnôttek a felelôsek.

Jellegzetes gyermekbalesetek