A vakbélgyulladás (helyesen: féregnyúlványgyulladás, latinul: appendicitis) a leggyakoribb  heveny hasi kórkép gyermekkorban. Oka nem tisztázott, egyes becslések szerint minden negyedik-ötödik ember átesik rajta élete folyamán.  Mai tudásunk szerint ha egyszer kialakult, magától nem múlik el (legfeljebb csak az esetek elenyészõ hányadában), ezért kezelésére egyetlen lehetõség van: a mûtét.

A féregnyúlvány egy (emberben jelentéktelen) nyirokszerv, amely a vékonybél-vastagbél átmenetben elhelyezkedõ vakbél kesztyûujjszerû, gilisztához hasonló alakú és nagyságú nyúlványa. A betegség lényege a féregnyúlvány gyorsan súlyosbodó gyulladása, amely végül 1-2 nap alatt, de nemritkán órák alatt a csökevényes kis bélszakasz egész falára kiterjed és annak elhalásához és kilyukadásához ( perforációhoz) vezet.

A tünetek kezdetben enyhék, azonban lassan, de biztosan mind súlyosabbá válnak. Leglényegesebb közöttük az állandósuló jobb alhasi fájdalom, amely a gyulladás elõrehaladtával nem csak egyre erõsebb lesz, de a jobb hasfél egyre nagyobb területére terjed ki, amelynek aztán már az érintése is igen kellemetlen a kis beteg számára. Kezdetben csak rossz közérzet, étvágytalanság, késõbb hányinger, hányás és láz is társulhatnak a fájdalomhoz. Ahogy közeledik a perforáció, a hasfali izgalom kialakulásával a mozgás is fájdalmat okoz és a beteg nehezére esik, emellett az általános állapot is romlik: a gyermek „egyre betegebb" lesz. A folyamat annál gyorsabban halad elõre, minél fiatalabb a beteg. Végül, ha nem történik meg a mûtéti beavatkozás bekövetkezik a perforáció és kialakul a hashártyagyulladás, ami életveszélyes helyzetbe sodorhatja a beteget.
A tünetek kezdetben igen megtévesztõek is lehetnek, egyszerû gyomorrontásra emlékeztetnek. Más esetben, ha például a gyulladt féregnyúlvány lelóg a hólyaghoz, a gyakori vizelési inger hólyaghurutot utánozhat, de az is elõfordul, hogy bélfalizgalom okozta hasmenés miatt bélhurutra terelõdik a gyanú. Általában véve, a féregnyúlvány szokatlan helyzete mindig megnehezítheti a megítélést. Félrevezethet az a tény is, hogy a vakbélgyulladás gyakoribb hurutos idõszakban, járványok idején. A diagnózis tehát nem is olyan könnyû, ezért 6 órán túl tartó és fokozódó hasi panaszokkal mindig forduljon sebészhez, akinek az elkülönítésben a laborháttér és ultrahangos szakember is a segítségére lesz.
 

A kezelés mûtéti. Ma még más biztonságos módszer nem áll rendelkezésre, noha sokféle próbálkozás történt és történik ma is a jegeléstõl a borogatásig, az antibiotikumtól a természetgyógyászatig. Ezekkel mi magunk is megpróbálkozunk, de csak akkor, ha nem biztos a diagnózis, és megfigyelésre vesszük fel a beteget. Az esetek egy részében megszûnnek a panaszok, ilyenkor nem vakbélgyulladás volt a tünetek oka. Ha azonban a vakbélgyulladást megállapítottuk, mûteni kell, mert a további késlekedés már veszélyes lehet. A mûtét altatásban történik, ezért a kis beteg számára fájdalmatlan és gyors megkönnyebbülést hoz. A mûtét után - súlyosságtól függõen -  4-10 napot kell  a kórházban tölteni.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Heveny hasi kórkép nek (ú.n. "akut has") nevezzük az olyan hirtelen kezdõdõ, gyorsan romló és kezelés nélkül hasi katasztrófához (pl.: bélelhalás, perforáció, hashártyagyulladás) vezetõ hasi folyamatokat, amelyek sürgõs mûtétet igényelnek.
Az ilyen betegségek (pl.: féregnyúlványgyulladás, bélelzáródás, gyomor-bélperforáció stb.) vezetõ tünete a fájdalom. Elkülönítésük, kizárásuk vagy kezelésük sebészeti feladat.