Benőtt köröm! – Az is valami?
A fenti kissé rendkívüli cím azt szeretné tükrözni, hogy miközben a
benőtt
köröm jelenség mostohagyermeke az orvostudománynak, - alig-alig
foglalkoznak
vele tankönyveink, szakkönyveink – közben szinte népbetegség
gyakoriságával
fordul elő. Látszólag semmiség, mégis mennyi hátrányt okoz viselőjének,
s
mennyi problémával jár! Sem a belgyógyászati, sem a sebészeti, sem a
bőrgyógyászati
témájú könyveknek nem tárgya, mintha csak nem is létezne!
Keletkezésében a
kiváltó
ok mellett,- mely rossz körömvágás, baleset, egy tárgy ráejtése az
ujjra,
belerúgás valamibe, szűk cipő – kétségtelenül veleszületett hajlam,
azaz:
örökletes tényező is közrejátszik. Ha nem így lenne, nem lenne eltérő
az,
hogy ezek az okok egyeseknél minden további baj nélkül pár nap alatt
gyógyulnak,
másoknál pedig egy tartós folyamat kezdetét jelentik. Harmadik tényező
kialakulásában
a nagyvárosi lét, az életmód, a közlekedés megváltozása. Az edző- vagy
futócipő
utcai használata, a tanórákon ugyanannak a cipőnek viselése, melyben
közlekedünk
is, a testnevelés utáni higiéné elhanyagolása, zokni váltás elhagyása,
-
ezek mind közrejátszanak abban, hogy szinte népbetegség gyakoriságúvá
vált
a benőtt köröm jelenség. A betegség szót akarattal mellőzöm, mert az
„egészségre”
általában nem hat ki.
Elég
ránézni a lábujjra, - (kézen igen ritka) vagy
megérinteni azt! Messze
leggyakrabban az öregujj vagy öregujjak érintettek, akár mindkét oldali
körömszélüknél
is, így egyidejűleg 4 helyen is fennállhat.
A kis seb
regenerációval
vagy reparációval gyógyulna, de az egyébként egészségesen jelen lévő
köröm
okozta állandó ingerlő hatásra önmagát gerjesztő, rossz körfolyamat
indul:
gyógyulásra törekvés, inger, nagyobb gyógyulásra törekvés, és így
tovább!
Előrement formában a köröm szélét már részben eltakarja a ráboruló
sarjszövet,
és itt új jelenség társul az alapállapothoz: a lob, vagy másodlagos
gyulladás.
A takart területen és a keletkező váladékban jó szaporodási
feltételeket
találnak a kórokozók. A felmerülő egyéb betegségektől történő
elkülönítéshez
ritkán rtg. felvételt készítünk, de szinte mindig látható a krónikusan
gyulladt
szövetek által okozott ál-csontkinövés képe. Köröm alatti szemölcstől,
valódi
csontkinövéstől a jelenséget meg kell tudnunk különböztetni!
A kezelés megválaszthatósága
a tünetek időbeli fennállásának, a folyamat előrehaladásának függvénye.
Korai
szakban külsőleges szerek, ecsetelők, kenőcsök, gélek, oldatok,
fürdetés
eredményes lehet, és ez választandó a másodlagos krónikus gyulladás
leküzdésére
is. Az előrehaladottabb, vagy a fentiekre nem reagáló esetekben műtét
javasolt.
Sajnos évente
kb.
120 beteget operálunk meg, s mivel a jelenség akár egyszerre négy
oldali
is lehet, ennek megfelelően több műtétet végez a szerző. A műtétnek nem
része
a körömeltávolítás, mert a köröm jelenléte nem oka a benőtt köröm
jelenség
kialakulásának, így a körömlevételtől önmagában nem is gyógyul az
állapot.
Jól kialakult típusműtétje a körömszéli ékkimetszés, vagyis a köröm egy
kb.
2-3 mm. széles sávjának, a köröm-matrix részletnek és a ráboruló
sarjszövetnek
egyben történő – tortaszelet szerű – kimetszése. A műtétet mai napság
is
a szegedi sebésztanárról Vidakovits Kamillóról elnevezve: Vidakovits
műtétnek,
angol
nyelvterületen Emmert plasztikának nevezik. A hátramaradó sebalap
kezelésében
a laser alkalmazásától az ecsetelőszereken át, a korszerű sebgyógyulást
segítő
oldatokig – széles a választék. A gyógyulásnak nem feltétele a
laser-készülék
használata!
A műtéti kezelés
legnagyobbrészt vezetéses helyi érzéstelenítésben történik, csak
különös
okok : allergia az érzéstelenítőre, szellemi fogyatékosság, alacsony
életkor
/csecsemők/ esetén általános érzéstelenítésben. Általában járóbetegként
kezeljük
a pacienseket, ritkán: 4 oldali műtét, vérzékenység miatti előkészítés
igénye
esetén fel kell vennünk fekvőbetegnek őket. A műtétet másnap és
harmadnap
kötéscsere követi, mivel az ékkimetszés után a szövethiányt
hátrahagyjuk,
s abba oldattal átitatott gyógyszeres gézcsík kerül. E sebfelület
kezelésének
szerei : oldatok, ecsetelők, gélek, kenőcsök – számosak.
Mivel a műtét
nem az okot, csak a már kialakult jelenséget kezeli illetve hárítja el,
így
a kiújulás lehetősége nagy: 10-30% közötti előfordulású. A jól
megválasztott
típusműtét helyes elvégzése utáni kiújulások tehát a jelenség
alaptermészetéhez,
biológiai zajlási folyamatához tartoznak, s bennük az örökletes
tényezők
igen fontosak, vagyis nem az alkalmazott eszköztől, /laser/ nem az
alkalmazott
sebfelület kezelő szerektől, s nem a műtétet végző személytől függenek.
Műtét
után kiújulásmentességet, teljes és végleges gyógyulást ígérni nem
lehet!
A megelőzés
szempontjai a kiújulást megelőzendő a már operált betegeken is
fontosak:
jó körömvágási technika, hűvös vízben fürdések, higiéné, váltócipő,
tiszta
zokni váltása, jól megválasztott szellős lábbeli viselése, a láb
szellőztetése,
napoztatása, otthoni „meztélábazás” . Testnevelés után zuhanyozás,
száraz
tiszta zokni cseréje, iskolában váltócipő vagy papucs viselése, a
lábujjak
baleseteinek elkerülése: mind fontos szempontok!
Visszatérve
tehát a címre: „az is valami?”, - igen! Mert a jelenség igen gyakori,
mert
sok paciens mindennapjait keseríti meg, rontja az iskolai előmenetelt,
megelőző
teendőket igényel, s mert az erre fogékony személyeknek a bármikori
kiújulás
lehetőségével kell számolniuk!